Olvass :D

- Nincs meg köztetek a vonzalom. Hidd el, hogy csak kihasznál. Te viszont egy erős csaj vagy, sok mindent megéltél már. Ne engedd, hogy becsapjon téged! (...) Keress egy olyan embert, aki őszinte hozzád!...
- Nem keresek mást helyette, mert én őt szeretem.(...) Megvan rá az oka, hogy ne akarjon engem, méghozzá nagyon is jó oka. A helyében én sem akarnám magamat. Az is igaz, hogy erős vagyok, tudok küzdeni, például a mai napig harcolok az életemért, de győzni fogok... megszerzem őt, ha nagyon akarom, biztosan megszerzem.

Azt hiszed ilyen egyszerű a képlet hogy vannak a jók meg a rosszak?

Hát ne hidd, csak te mindig a könnyebbik utat választod. Inkább magadat is átvered - pedig hidd el ölni nehezebb, mint meghalni, maradni pedig nehezebb, mint elmenni. De a kettő együtt nem megy. Időnként dönteni kell. Mert ha nem teszed, sehová nem jutsz."

"- Szinte alig ismerlek, mégis mintha egész életemben itt lettél volna. Mégis miért van az, hogyha valami bánt, azt szeretném, ha te vigasztalnál meg? (...) Miért van az, hogy ilyenkor szeretnélek átölelni téged? Miért vonzódom hozzád? Legalább mondd, hogy te nem. Mondd, hogy te nem érzel ilyet, kérlek.- Én nem. Nekem te ennél sokkal többet jelentesz."

"Az emlékeinkhez nem kell látni, azokat vakon is jól ismerjük."

"Az emlékeinkhez nem kell látni, azokat vakon is jól ismerjük."  

"Vajon mit néz az ember a másikon, amikor előtte áll? Leginkább talán azt, amit önmagában keres."

"Nem attól halunk meg, hogy kivégeznek, hanem attól, ha szertefoszlanak álmaink."

"Változni nehéz, fiam. De néha ugyanannak maradni még annál is nehezebb."

"Bármilyen messzire is visz az utad, legvégül visszatérsz oda, ahonnan indultál. Bármennyit is változol életed során, mindig azt az énedet keresed majd, akivel egyszer boldognak érezted magadat. De valahol legbelül örökre megőrzöd azt a lényedet, amivel egyszer megszülettél, és akárhogy is fegyelmezed a benned élő szörnyeteget elhallgattatni, ezt már sohasem fogod."

"Lemondtam szinte minden létező álmomról... ma mégis valahogy azt érzem, néhányat talán lenne esély valóra váltani,

ha csak rajtam múlna..."

"Nem nézhetsz vissza, ha egyszer eldöntötted,hogy mindent és mindenkit magad mögött kell hagynod. Vágd ki és dobd el a szíved ha kell. Szakíts ki magadból minden olyan porcikádat, ami maradásra késztetne, semmi ne maradjon benned ami gátolhat abban, hogy eltűnj. Ha erre képes vagy, csak akkor tudsz megszabadulni a kínoktól."

"Egyszer azt kérdezted, hogy melyik fontos az életben, hogy ki voltál vagy ki leszel? Egyetlen dolgot mondhatok erre: bárhogy is alakul a sorsod a múltad végig kísér."

"Hallgass, ne mondj nekem inkább egy árva szót sem! Nem akarom, hogy újra hazudj nekem...és tudod miért? Mert elhiszem..."

 "Aki folyamatosan a múltat kéri számon, az a jelenét is a múltban éli. És olyan valóságosnak hiszi mint a saját tükörképét. Ha pedig megüti, nem a kép sérül meg, hanem a kéz ami odacsap."

"Egy harcot nem mindig az ellenségein ellen vívunk. Az életben néha önmagunk ellen is küzdeni kell. Ilyenkor pedig dacolni kell a kimenetelével, még ha szakadék is tátong előttünk, bátran meg kell támadni a következő napot. És ha végül győzünk ebbe a küzdelembe elmondhatjuk hogy ismerjük önmagunkat. Egy harc nem mindig az ellenséggel való küzdelmet jelenti, néha a szeretteinkért való küzdelmet is."

 " Akik egyszer elárultak,azoknak az emléke életed végéig elkísér téged.

És valahányszor előugrik, mindig visszaránt a múltba.

Ilyenkor aki megbocsátást kutat , az hibát követ el.

Ugyanis a megbocsátás egyenlő a feledéssel.

...Ne tépelődj tehát sokat, hogy elnézd a bűneiket, hogy bárkinek is megbocsáss,

mert ez a tőrt már beléd döfték, ott van a hátadba,és csak mélyebbre fúródik,

valahányszor mentséget keresel tetteikre."

 "Ha valaki megcsalt, az az ő vétke. Ha viszont az illető ezt többször megtette, az a te hibád!"

"Az emberek azt hiszik, hogy a szerelem valami szép dolog, pedig a sátán csapdája."

"Az egyedüllét nem azonos a magánnyal. A magány ugyanis az amikor az ember nincs kibékülve azzal amit a tükörben lát. Az a magányos ember aki valamiért képtelen kilépni a saját falai közül de nem feltétlenül marad magányos minden olyan ember aki falakat vagy egész várakat húz maga köré mert szerencsére jöhet valaki aki lerombolja. "

"Van hogy az ember onnan szeretné folytatni az életét ahol megtört, de visszatartja egy kéz és hiába tudja miért nem tehet ellene semmit, nem tudja eltüntetni azt a kezet vagy inkább a gazdáját, ezért aztán ahogy menekülne az ember, a kéz úgy húzza egyre jobban vissza és képtelen ellenszegülni."

"Mindenki hősnek hiszi magát a saját történetében... nem lehetünk főszereplők, legfeljebb széljegyzetek vagyunk mások történeteiben."

"...Mert a nők okosak...Látszólag ugyan magukat vélik prédának de valójában mindegyik vadász. A nők rögtön felismerik a férfiak gyenge pontját és szembesítik őket azzal. A férfi pedig már csak a büntetését tudja meg."

"Az idő múlt kint is, bent is. Az ember végül megszokja, hogy távol vannak tőle, megváltoznak, felnőnek mindazok akiket szeret. Az ember végül azt is megszokja, hogy mások élik át azt, amiről ő álmodott. Idővel az ember mindenhez hozzászokik, beletörődik, de nem tudja elfelejteni..."

"Ezel-Sebnemnek: Idebent nincs semmi, ami igaz, még az sem, ami történni fog."

"Ismét csak kiderült, bármilyen közelvagyunk a célhoz sohasem biztos,hogy megérkezünk. Ismét csak kiderült, hogy a lehetetlennek iszonyatosan ára van ha pedig egy hosszú lehetetlen akkor annak az az ára,hogy többé nem térhetünk haza. (Ezel)"

Ti férfiak azt hiszitek, hogy mindent megengedhettek magatoknak, hogy az egész világ körülöttetek forog, és mindenki más csak selejt. Hát nehogy azt hidd. Akármikor összetöröm, kifacsarom a szívetek. Sosem leszek a céltáblátok

Nem attól halunk meg, ha kivégeznek minket, hanem attól, ha szertefoszlanak az álmaink.

Ha valakit nagyon szeretünk, akkor az ő vállán akarunk sírni. még ha meg is bántott minket. Ha rettenetes dolgot is tesz ellenünk, az ő karjában keresünk vigaszt. Ha valakit szeretünk mindenképp hinni akarunk neki, még akkor is ha már ezerszer hazudott azelőtt.

Az emberek azt hiszik a szerelem valami szép dolog, pedig a sátán csapdája.

Hiába tervezünk, ha jön egy szerelem mindent keresztülhúz.

Az erő a titokban rejlik. A sorsod pedig a te titkod.

Mind megöljük kedvesünket egyszer bárhogy csűrjed és csavarjad. Míg egyik villámló szemmel öl majd, a másik majd lágyan gyengéden nyújtva kart. A gyáva fegyvere a csók, s a bátoré a vérző, de enyhébb sebet ejtő kard.

Egy szót se, tudom, hogy hazudsz, de nem akarom, hogy akármit is mondj, mert úgyis elhiszem.

Akárhogy próbálod fegyelmezni a benned lévő szörnyeteget, elhallgattatni úgyse tudod.

Változni nehéz, de néha ugyanannak maradni még nehezebb.

A szeretet néha olyan erős, hogy inkább a szakadékba veted magadat.

Van, hogy muszáj megölnünk a bennünk élő szeretetet, hogy ne az öljön meg bennünket.

Az életben nem lehet mindennek megfelelni és mindenkivel jóban lenni. De az sem jó ha mindig csak az  álmainkban próbáljuk megközelíteni azokat, akik fontosak nekünk.

Legfeljebb csak széljegyzetek vagyunk mások történetében.

El kell döntened, hogy szereted, vagy gyűlölöd azt az embert.

Az ember ösztönösen próbál menekülni az elkerülhetetlen dolgok elől. Abban a reményben, hogyha hajszál híján is, de megúszhatja. Hiába mondja az ember, hogy nincs félnivalója, hogy semmit nem hagyott ki vagy mindent számításba vett. Leginkább azokat a dolgokat szoktuk elfelejteni, vagy későn észrevenni, amik az orrunk előtt vannak.  Menekülünk, de ahogy próbáljuk elkerülni a végzetünket, úgy sodródunk egyre inkább az elkerülhetetlen sorsunk csapásába.

A szeretet nem más, mint egy játék az elkerülhetetlen végzetünkkel, ahol az sem nyer, aki komolyan veszi, s az sem aki dacol a sorsával. Kicsit olyan ez mintha visszafele lépkedne az ember, mint egy visszaszámlálás nulláig. Hiába szeretünk kitartóan és önfeledten, ha a játék valakinél véget ér, kezdhetjük az egészet újra.

Bármi is történik velünk életünk során, az már valószínűleg jó ideje lesben állt. Ahhoz hogy az elkerülhetetlent elkerülje az ember, nem elég csak a végzetünkkel szembeszállni. Ahhoz, hogy az elkerülhetetlent elkerüljük, nem elég csak az időt megállítani, vissza kell térni a kezdet kezdetéhez. A kezdetet pedig csak akkor találhatjuk meg, ha a jó oldalon ütjük fel életünk könyvét.

Van hogy az ember onnan szeretné folytatni az életét ahol megtört, de visszatarja egy kéz és hiába tudja miért nem tehet ellene semmit, nem tudja eltüntetni azt a kezet vagy inkább a gazdáját, ezért aztán ahogy menekülne az ember, a kéz úgy húzza egyre jobban vissza és képtelen ellenszegülni.

Élt egyszer két ember, jó barátságban mígnem az egyik olyan rossz dolgot tett a másikkal, hogy végül mindkettő magányos lett. Az egyikük jó volt a másik rossz. Az egyik szegény, a másik gazdag. Az egyik élni fog, a másik meghal. Bárkinek a története lehetne ez.  Élt egyszer két ember. Két jóbarát, mígnem az egyik jó barátból ősi ellenség nem lett, mert egy éjszaka ez a barát a magánnyal ajándélkozta meg barátját, egy lándzsa képében, amit a szívébe döfött. Igenám, de a jó, az esztendők múltán újjá született magányából és fogadalmat tett, megesküdött arra, hogy megtalálja ellenségét és ugyanabba a magányba taszítja.

Két barát bármit is tesz, egyszer eltávolodik egymástól. Két ellenség viszont mindig találkozik. Egyikük amíg él kerüli majd a magányt, míg a másik árulóhoz méltón, magányba fog menekülni.

Így van ez, mindig az marad egyedül akit a legjobban szeretnek.

Hiába a két jó barát, nincs más megoldás az egyiknek meg kell halni, mert a magányosság jegye csak egy személynek adható.

A magány nem csak akkor érezteti magát, ha magunk vagyunk, hanem amikor a ránk leső vadakkal szemben is egyedül vagyunk.

Az egyedüllét nem egyenlő a magánnyal. A magány ugyanis az, amikor az ember nincs kielégülve azzal, amit a tükörben lát. Az a magányos ember aki valamiért képtelen kilépni a saját falai közül. De nem feltétlenül marad magányos minden olyan ember, aki falakat vagy egész várakat húz maga köré, mert szerencsével jöhet valaki, aki lerombolja. Az viszont örökké magányos lesz, aki úgy érzi nem érdemli meg, hogy szeressék.  Aki fél attól, hogy szeressen bármit is, az nem a magány sorsára jut, hanem végül azzal lesz együtt, akit a legjobban gyűlöl.

Ahhoz, hogy megszerezz valamit, néha fel kell adnod olyan dolgokat, amiket nagyon szeretsz.

A legszebb napjaimnak három elátkozottja volt. A saját körmömmel ástam el ezt a hármat életem legszebb napjaiból, nehogy újra összetalálkozzunk és megismerhessem őket az utcán, amely nélkülük kihalt. Legszebb napjaimnak egyike te vagy nekem talán, te aki velem örültél, velem sírtál, velem szerettél, aki a szívemnek éltél. Míg kettő közülük ellenségem addig egy ér nekem és én most is olvasom sorait, mert ha véres késsel is kezedben és mostanra te is ellenem, de megmaradtál. Hisz megannyi közös emlékünk van a múltból, neked és nekem. Mindnyájunk közös napjairól. Melyeket én, ha bús szívvel is, de magammal ringatok az örökkévalóságba. Ringatom, miközben te eladod őket, eladod legszebb napjainkat egy pár szandálért, eladod egy meleg derékalj és háromszáz rézpénznyi nyugalomért. De legszebb napjaim elátkozója talán nem is te vagy, mert velem örültél, velem sírtál. Míg a másik kettő ma is ellenség, addig egy, aki most előttem áll megmaradt nekem, mint barát.

Bármit is követtél el életedben, a legelső vétkedért fogsz megbűnhődni.

Mindig mindenki megfizet a bűneiért. Csak van, akinek a halálakor nyújtják be a számlát, és van, akinek még életében. De ahogy a bűneink, a jó tetteink sem merülnek feledésbe, csak azokra kevesebben emlékeznek. Az első bűn nem mentesít a többi alól, s minél jobban titkolod, annál nagyobb teher lesz. Míg meg nem fizetsz érte, addig nő az adósságod. Egyre csak nő és végül egyedül már nem tudod leróni. Ha pedig nem is akarod, mások fognak érte fizetni, kamatostul. Az első bűn a pokolba juttat téged, de az áldozataidat is.

Volt valaha bátorságuk mindent előröl kezdeni, akartak valaha megváltozni, teljesen más emberré válni? Higgyék el, én akartam.

Tudod, hogy a sorsunk miért a tenyerünkben van megírva, miért az mutatja? Azért, mert ha kell, jól el tudjuk rejteni. És tudod, hogy miért? Mert az erő a titokban rejlik. A valódi céljainkat senki nem ismerheti, a sorsod a te titkod, ezért azt soha senkinek ne áruld el!

Eysan,

Olyan voltam neked, mint egy rossz helyen tett nagy eskü. Újra és újra vissza akartam térni hozzád, pedig megannyi fájdalmat okoztál. Nem is tudom, hogy hogyan kellene ezt elmondanom, mert egyszerűen nem találom a megfelelő szavakat. Kerestelek mindenütt ahol csak jártam, mindenben téged szerettelek volna látni, s sokszor láttalak is. Te az én sötét életembe behatoló, könnyemből felhőt formáló örömöm voltál. A leghatalmasabb szerelemmel szerettelek. De ím már nem remeg tovább a szívem. Most már csillapodik, és hagyd, had múljon el ez is. Az idők végéig sorsom leszel te, akkor is ha ezer már szerelem jön helyette. Eysan. Azért írtam ezt az idézetet, mert talán már tudod az igazat, hogy Ömer vagyok. Továbbra is a lehetetlent akarnám tőled, de most már saját magamat kérem. az a másik ma örökre elmegy. végleg búcsút int neked. mostantól csak én vagyok egyedül.

- Na, ezt add össze. Gyűlölsz valakit, miközben rengeteg közös emléketek van, hazudsz neki, miközben szereted, míg végül az utolsó csepp szereteted is eltűnik.
- Ahhoz, hogy minden szeretetet kiölj magadból, az emlékeidről is le kell mondanod.
- És ha nem tudok?
- Hogyha nem tudsz, akkor istenigazából senkit nem szerettél. Egyetlen megoldás van, felejteni kell, bármilyen nehéz is.

Hallgass! Nem azért jöttem, hogy te beszélj, hanem hogy én elmondjam... én mindig jónak láttalak, mindig őszinte, normális embernek tartottalak, hogy verhettél át, hogy voltál erre képes?  Tudod, hogy mi történik, ha egyszer elveszíted a másik bizalmát? Az, hogy soha többé nem hiszel majd annak az embernek! Ha akkor hazudott, most mért ne tenné ugyanazt? Elérted azt, hogy innentől kezdve, soha többé nem lehetek biztos benned.  Én a legszebb dolognak hittelek az életemben, de kiderült, hogy a leggonoszabb vagy.

Tudom, hogy neked rosszul esik. Ne haragudj! Pont úgy vagyok vele, ahogy te velem, de most tényleg. Ő egyszerűen nem szeret engem, így meg hiába akarnék bármit is. (...) Ez olyan egyszer volt, talán igaz sem volt dolog. De egy rövid ideig legalább remélhettem, hogy megszeret, hogy odaül mellém, megfogja a kezemet, finoman átölel, és csendben elalszunk egymás mellett. Olyan sok mindent elképzeltem már vele, túlságosan is beleéltem magam. Jó lenne megint a vállára hajtani a fejemet, és egy picit érezni őt... nagyon rossz érzés, amikor te tudod, hogy a dolog működne, de a másik nem szeretné.

Riasztó... egy hazugságokból font kötélbe kapaszkodni, miközben az igazság hegyét akarja megmászni az ember. De a legszörnyűbb, amikor egy ember, akinek mindene megvan, akinek élnek az emlékei, élnek az álmai, él a jövője, ezeket felrúgva inkább kísérteteket kerget.

Ha egy férfit csalnak meg, az legfeljebb árulásnak véli. Egy nőnél viszont, ő azt érzi, hogy feleslegessé vált, hogy vesztese annak a játéknak, amit nővé válásnak hívnak.

A férfi, ha megcsalják, áldozattá válik, ahol a nő a hóhér. Míg ha egy nőt csalnak meg, ő ugyanúgy bűnösnek érzi magát.

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat