Ballag már a vén diák
Ballag már a véndiák tovább, tovább!
Isten veletek cimborák, tovább, tovább,
Ez út hazámba visszavisz, filiszter leszek magam is,
Tovább, tovább, tovább, fel búcsúcsókra cimborák!
Ballag már a véndiák, tovább, tovább!
Búcsúzni kell most cimborák, tovább, tovább.
Az élet hív, a munka vár, itt az óra, meg ne állj,
Tovább, tovább, tovább, fel búcsúcsókra cimborák!
Csendes már a tanterem, tovább, tovább,
Jó remény hajt szüntelen, tovább, tovább,
A boldog, édes ifjúság emléke mindig visszajár,
Tovább, tovább, tovább, fel búcsúcsókra cimborák!
20 év múlva
Nem szól a dal, szomorú, csendes este van
Most még mind itt vagyunk, de senki nem szól, hallgatunk
A szél is csendesebb, gyertek üljünk közelebb
Ez a búcsú éjszakánk, szóljon a dal hozzád, jó barát
Ref: Húsz év múlva az ifjú vándor megpihen
Hosszú még az út és közben valamit tenni kell
Elbúcsúzunk, holnap már távol vagyunk
Húsz év múlva lehet, hogy találkozunk
Felkelt a nap, a reggel köszöntött reánk
Minket bántott a fény, az is, hogy elhagyjuk egymást
Együtt leszünk, még egy hosszú éjszakán
Vígan átvirrasztjuk, ahogy tettük sok-sok éven át
Ref: Húsz év múlva...
Most búcsúzunk...
Mi búcsúzunk és elmegyünk, a mi időnk lejárt.
Itt hagyjuk kedves iskolánk, indulunk messze már
Tanáraink, diáktársak, a szívünk nem felejt,
Te kedves osztály, víg tanyánk, immár isten veled, immár isten veled!
Az élet szólít, menni kell, de válni oly nehéz,
A küszöbről a vén diák még egyszer visszanéz.
Sok kedves emlék fűz ide, amely most megszakad,
De hív a munka menni kell, csüggedni nem szabad, csüggedni nem szabad.
Szétszór a sors, mint szél a port, ki tudja, merre vet.
De visszajövünk még egyszer ölelni titeket.
Ne fájjon hát a búcsúzás, ne sirass hű barát!
Még visszatér a vén diák, viszontlátásra hát! Viszontlátásra hát!
Húzd cigány
Húzd cigány, hisz úgyis vége már,
Csordulásig telve a pohár.
Jóbarátok, Isten véletek,
Én már innen úgyis elmegyek.
Senkinek én nem panaszkodom,
Nem segít a könny a bánaton.
Fájó szívvel elmegyek tovább,
Kedves iskolám, jó éjszakát.
Jó éjszakát kedves iskolám,
Számomra már nincsen boldogság,
Nincs boldogság nem is lesz soha,
Elvitte egy diák mosolya.
Senkinek én nem panaszkodom,
Nem segít a könny a bánaton,
Fájó szívvel elmegyek tovább, tovább. tovább,
Kedves éjszakám jó éjszakát!
Jó éjszakát!
Régi mesék
Régi mesékre emlékszel-e még?
Volt egyszer rég, volt egyszer rég.
Szép tavaszon ragyogott fenn az ég,
Volt egyszer rég, volt egyszer rég.
Ó mondd, miért nem mesélsz már nekem?
Boldog időt soha nem feledem.
Hallani vélem a hangodat még,
Volt egyszer rég, egyszer rég.
Mondd azt a szót melyre lánggal égtem én!
Úgy ahogy rég, úgy ahogy rég,
Dalold a dalt, mely most vágyva száll felém!
Úgy ahogy rég, úgy ahogy rég.
Jöjj, s jön a béke is újra veled!
Üdvön és álmom, ó mondd ki lehet?
Rám nevet ajkad és tiszta szemed,
Úgy ahogy rég, ahogy rég.
Régi dal
Jut még eszedbe kedvesem
a boldog ifjúság,
az erdőszéli kis patak,
s a régi jó barát?
Ó gondolj, gondolj néha rám,
a sors bár merre hajt.
emlékül küldöm, kedvesem,
a régi-régi dalt.
Mily fürge táncban kergetőztünk
fönn a dombtetőn
most fáradt lábbal bandukolva
járunk reszketőn.
Ó gondolj, gondolj néha rám,
a sors bár merre hajt.
emlékül küldöm, kedvesem,
a régi-régi dalt.
Mily vígan szelte csónakunk
a tónak kék vizét,
most zúgó tenger habja választ
tán örökre szét!
Ó gondolj, gondolj néha rám,
a sors bár merre hajt.
emlékül küldöm, kedvesem,
a régi-régi dalt.
Gaudeamus
Gaudeamus igitur iuvenes dum sumus
Gaudeamus igitur iuvenes dum sumus
Post iucundam iuventutem post molestam senectutem
Nos habebit humus nos habebit humus
||: Vivat academia, vivat professores :||
Vivant membrum, quot libet, vivat membrum, quae libet,
||: Semper sint in flore :||
Veta nostra brevis est brevi finietur
Veta nostra brevis est brevi finietur
Venit mors velociter,rapit nos atrociter
Nemini parcetur ,nemini parcetur
Rajta ifjak útra fel!Innen el kell válnunk.
Rajta ifjak útra fel!Innen el kell válnunk.
Menni hív a búcsúének,messze tűnnek elmúlt évek
Véget ér sok álmunk,véget ér sok álmunk.
Élj mi kedves iskolánk,Nőljön egyre fényed.
Élj mi kedves iskolánk,Nőljön egyre fényed.
Becsben áll majd köztünk végig,Mind hittel munkál,épít,
Mind,ki jól küzd érted,Mindki jól küzd érted.
Szép hazánk most bízva kér,száll feléd az ének,
Szép hazánk most bízva kér,száll feléd az ének,
Add,hogy éljünk mindig békén,s jusson áldott új nap fényén
Boldog út e népnek,Boldog út e népnek!
(Régi, kedves iskolánk, tőled is most válunk.
Holnap útján emberül tiszta szívvel járunk.
Add kezed hát búcsúzóra, válni kell, hát, itt az óra,
S boldog élet vár reánk, boldog élet vár reánk.)
Egyszer véget ér
Egyszer véget ér a lázas ifjúság.
Egyszer elmúlnak a színes éjszakák.
Egyszer véget ér az álom,
Egyszer véget ér a nyár,
Ami elmúlt, soha nem jön vissza már.
Egyszer véget ér a lázas ifjúság.
Egyszer nélkülünk megy a vonat tovább.
És az állomáson állunk,
Ahol integetni kell,,
De a búcsúra csak pár ember figyel.
Egyszer véget ér a lázas ifjúság.
Egyszer elmúlnak a színes éjszakák.
Sajnos véget ér az álom,
Sajnos véget ér a nyár,
De a szívünk addig új csodára vár.
Ezért ne féljünk az újtól,
Mert az jót hozhat nekünk,
S talán abban van az utolsó remény.
Létünk ingoványra épül, mely a sötét mélybe húz,
De ha akarjuk, még tűzhet ránk a fény.
Egyszer véget érnek múló napjaink.
Egyszer elbúcsúznak túlzó vágyaink.
Tudjuk azt, hogy egyszer végleg,
Sajnos végleg elmegyünk,
De még addig mindent újra kezdhetünk.