Ki az az ember
Aki mindig velem van,
Ha sírok, vagy ha örülök? Ki az, Aki
Azt mondja, hogy fontos vagyok? Aki Soha el nem hagyott, aki
Együtt örült velem, és sajnálja, hogy el kell majd mennem? Ki lehet az,
Kit nem érdekel, a hajam színe, vagy az, hogy milyen magas vagyok? Van-e valaki,
Akinek számít, hogy a szemem örömtől, vagy könnytől ragyog? Él még a Földön egy
Ember, akinek nem az kell, hogy pénzem legyen, hanem én érdeklem? Hogy hol élek,
Hogy mit kérek. Nekem nem kell a színjáték, nem kell a dráma. Csak az angyalok még
Tiszta álma! Nem kérek bonyolult szöveget, csak sokat eláruló szemeket! Nem kérek
Más barátot! Téged kérlek, mert te vagy őszinte! És Te vagy az, aki tudja, hogy mi
A barátság. Fölösleges a beszéd, egy pillantás bőven elég, s tudod, hogy mi a baj.
Látod, ha rossz a kedvem, mindig meghallgatsz engem, és nem nevetsz rajtam,
Hanem velem nevetsz! Ne félj attól, hogy elballagunk, hiszen mindig együtt
Maradhatunk, hogyha Te is akarod! Ha pedig úgy hozza az élet, hogy
Mégis el kell válnunk, emlékezz rám, s hogy volt közös álmunk!
Emlékezz majd, hogy mennyit nevettünk, ne felejtsd el, hogy
Kiket szerettünk. Emlékezz azokra a szavakra, miket
Csak mi értünk. Ha el is felejtesz majd engem,
Jusson eszedbe, hogy nekem mindig
Szép emlék leszel, akármilyen
Rosszat is teszel a legjobb
Barát szóról mindig,
Évek múlva is
Egy ember
Jut majd
Eszembe:
TE!